Az öngondoskodás jelenti a megoldást jövőnk tudatos alakítására, és a váratlan helyzetekből fakadó anyagi kiszolgáltatottság csökkentésére.
Akinek van megtakarítása, vésztartaléka, biztosítása, könnyebben viseli az anyagi helyzetében bekövetkező váratlan eseményeket. Egyre többen ismerik fel ebben saját felelősségüket.
A megtakarítások az időtáv és a célok szerint is megkülönböztethetőek. Persze ez a kettő összefügg. Minél nagyobb a cél, általában annál hosszabban kell erre takarékoskodni. Szinte mindenre léteznek speciális megoldások. A befektetési lehetőségek tárháza pedig még ennél is jóval szélesebb.
Bölcsődei, óvodai és iskolaifoglalkozásokkal töltjük napjainkat. Sorsunk itt dől el, alapjait itt rakjuk le.
Létfontosságú, hogyan, miként szocializálódunk. Pénzügyi bevételeink nincsenek, mégis nagyon fontos, hogy mit látunk a szüleinktől, nagyszülőinktől: mennyire befolyásolja boldogságukat és boldogulásukat a hitelek törlesztése, az öngondoskodás és a pénzhez való viszonyuk.
A szerencsésebbek már ekkor találkozhatnak azzal, hogy az öngondoskodás nem a megélhetés finanszírozásának helyettesítését szolgálja, ellenkezőleg, éppen azt egészíti ki.
Most kezdődik a kaland! Rázós utazás lesz! A célokhoz, vágyakhoz nem egyenes út vezet, lesz benne kitérő és kirbe-gurbaság ezerszám.
Ha megvannak a céljaid, akkor már csak lépkedni kell előre. Ezek a lépések hasonlóak lesznek az óvodáskori társasjátékhoz.
Egyszer a létrán lépsz fel, máskor a kigyón kell lecsúsznod.
Egy hosszabb távon, rendszeresen elhelyezett, akár kisebb – néhány ezer forintos – megtakarítás évek alatt milliós nagyságúvá növekedhet, mely hozzájárul a későbbi évek céljainak eléréséhez.
Hajtunk a munkahelyen, keressük életünk párját, építjük a családot, szaladunk előre és közben észre se vesszük, hogy eltelik az életünk. Görgetjük magunk előtt a feladatokat hétről-hétre és sokszor azon vesszük észre elmúlnak a pillanatok. Most kell meghozni a döntésünket, mert valós cselekvésre csak itt és most van lehetőségünk.
Ebben az életszakaszban van lehetőségünk életszínvonalunk kialakításához: lakás-autóvásárlásra, szórakozásra, utazásra. Sokunk valahogy mégsem tud élni a lehetőségekkel és csak elvesztegeti a drága idejét.
Itt az ideje változtatni! Most kell meghozni a döntésünket, mert valós cselekvésre csak itt és most van lehetőségünk. Végre saját magunk határozhatjuk meg célt, utat és a hozzárendelt eszközöket.
A legnehezebb dolgunk, akármelyik élethelyzetből érkezünk ide, hogy mindig a legjobbat szeretnénk gyermekünknek. Feladatunk megtanítani mindenre, közben legboldogabb életút felé irányítani Őket. Milyen mintát fog másolni életében. Mit látunk a szüleinktől, nagyszülőinktől: mennyire befolyásolja az Ő boldogságukat és boldogulásukat a pénzhez való viszonyuk.
Vallom, hogy nem halat kell adni gyermekünknek, hanem meg kell tanítani halászni. Szülőként nem azzal segítek, ha valamit helyette elintézek, hanem ha megtanítom, rávezetem arra, hogy ő, hogy tudja megtenni, persze mellette állva az összes szeretettemmel. A szülői minta erőteljesen befolyásolja gyermekeink későbbi életét.
Itt állunk. Visszatekintve látunk jót, rosszat és valóban elég kanyargos az út. Megteremtettük magunknak az egzisztenciát, de vajon sikerült megteremteni azt a pénzügyi stabilitást amire mindig is vágytunk.
Rendelkezünk kellő tartalékkal, amellyel átvészelhető bármely kritikus élethelyzet? Lesz még időnk és lehetőségünk, hogy bebiztosítsuk magunkat a nyugdíjas éveinkre? Vagyis egyértelmű: halaszthatatlan feladat a meglévő vagyonunk fenntartása és a meglevő felhalmozásunk gyarapítása. Gondoskodnunk kell arról, hogyha egészségromlás, hosszan tartó betegség, balesetből eredendő károsodás következik be váratlanul, akkor, legyen mihez nyúlnunk ne kelljen idejekorán szembesülnünk a kiszolgáltatottság érzésével.